Örülök, hogy a 21. században élek, és a tudomány jelen állása szerint kulturáltan tudok tisztálkodni és elvégezni a szükségleteimet. Mindenhol találok normális WC-t utazás közben Sőt! Vár egy saját toilett otthon is! Ha hazaértem a lakásba ahol élek, le tudok zuhanyozni, vagy kádfürdőt vehetek, és nagyjából mindenhol moshatok fogat, ha van nálam fogkefe és fogkrém, hiszen a csapból folyik a víz. Ezernyi szépségápolási cikk segít, hogy ne legyen izzadtságszagom, hiszen a parfümökön, a nedves törlőkendőn és a dezodorokon át bármiből választhatok a drogériákban. Mindig van elegendő mennyiségű (meleg) víz, feltalálták a sampont, a tusfürdőt, úgyhogy hálát adhatunk a tudósoknak, feltalálóknak, kémikusoknak hogy mindezekre lehetőségünk van. Tényleg örüljünk ennek, mert kiváltságosak vagyunk! Régen a fürdővíz volt kiváltság, a WC-papír pedig gondolatban sem létezett. Az emberek egy évben csak egyszer fürödtek, és azzal törölték a feneküket, ami éppen a kezük ügyébe került.

(kép forrása: Jöttünk, láttunk visszamennénk c. film)

Jöjjön egy kis  higiénia történet, a kézmosás, a WC-k, és a WC-papír története, amiben rengeteg érdekes tényt osztunk meg veled. Nem is gondolnád, hogy ami most pl egy intimkehely használatnál alapvető, (mint pl. wc papír, víz-öblítés, csapvíz) az bizony régebben nagyon is hiánycikk volt. Felkészültél?

Tegyük tisztába: ki volt Hügeia és miért róla nevezték el az a higiéniát?

A görög higiénia szó Aszklépiosz a görög-római mitológia orvos istenének a lányáról, Hygieia-ról, az egészség őrzőjéről kapta a nevét. Aszklépiosznak négy gyermeke volt, akik szintén az orvoslásban értek el nagy eredményeket. Makháón a sebészet mestere, Podaleiriosz a belső bajok ismerője, Panakeia a gyógyszerkészítés értője és Hygieia a közegészségügy patrónája volt. Hügieia (ahogy a görögök hívták) tisztelete az i. e. 7. században kezdődött, de önálló kultusza csak azután terjedt el, hogy a delphoi jósda elismerte jelentőségét. Nevét Ariphrón lantos költő foglalta himnuszba az i. e. 4. században, ekkor volt először írásos nyoma az istennőnek, akit az ókori művészet szép fiatal lányként ábrázol, aki a teste köré tekeredő kígyót itat csészéből. A kígyó a megújuló életerő szimbóluma; a csészéből ivó kígyó a gyógyszerészet emblémája. (forrás: Wikipedia).

Jöjjön egy-két további érdekesség Hügieiáról:

Tudtad, hogy Hamburg városában egy díszkúttal is megemlékeztek Hügieiáról?

Ismerős a következő kép? Bizony, bizony a híres Gustav Klimtet is megihlette Hügieia

• Hügieiát nem csak az ókori Görögországban ismerték. A római birodalomban is volt egy megfelelője, csak ott Salusnak hívták.
• Az istennő szent állata, akárcsak apjának jelképe a kígyó volt.
• Évente március 30-án Hügieia tiszteletére ünnepségeket tartottak.
• Hügieia neve után nevezték el az egészségügyi tisztaságot higiénének.

Bár a régi korokat hirtelen mindig „koszosabbnak” gondoljuk, mint a magunkét, a higiénia illetve az erre való igény nem volt ismeretlen már az időszámításunk előtt sem.

A római fürdők, és a hetente tisztálkodó vikingek

Az első nyilvános fürdők Rómában a második pun háború után jelentek meg. Használatukért kezdetben fizetni kellett. Marcus Vipsanius Agrippa a végrendeletében a római népnek adományozta fürdőjét, s meghagyta, hogy azt ingyen használhatják. Ezt követően terjedt el a római császárok körében az ingyenesen használható thermák (azaz fürdők) építésének divatja. 334-ben Rómában 11 fürdő működött, de az 1300-as évek Párizsában harminckettő, ugyanebben az időszakban Londonban tizennyolc, az 1400-as évekbeli Krakkóban tizenkét közfürdő működött. Majdnem minden nagyvárosban megtalálható volt valamilyen nyilvános fürdő, illetve nyújtottak ilyen jellegű szolgáltatást fogadók, de még monostorok is.

A történelmi kutatás szerint a sokat háborúzó, és terjeszkedő vikingek például heti rendszerességgel fürödtek, de a kontinens békésebb életmódot folytató lakóinak is megvolt a lehetősége a rendszeres tisztálkodásra, hála a szép számmal megtalálható nyilvános fürdőházaknak. A tisztálkodás mellett a szórakozás egyik központja is a fürdők voltak. Ide jártak a férfiak és a nők beszélgetni, pletykálni, és találkozni az ismerőseikkel.

(források:  Wikipedia és Rizsporos történelem).

A nyilvános fürdők egészen 1500-as évekig működtek, de az Amerika felfedezése után terjedő különféle nemi betegségek terjedésétől való félelem miatt bezáratták őket. A 16. századi emberek ragaszkodtak az akkori vallásos tilalomhoz, mely szerint a fürdés pogány szokás és lustaságból, kényelmességből elkerülik a vizet. Persze, akinek igénye volt az tudott fürdeni, de erre akkoriban nem sokaknak volt ingere.

(kép forrása: Jöttünk, láttunk visszamennénk c. film)