A hüvelygomba nem válogat. Ezt Erával (25) beszéltük ki a múltkor a piacra menet. Ő történetesen a szomszédom, de nem ez az igazi neve . Biztosan sokan járnak hasonló cipőben mint ő,- aki az elmúlt egy évben úgy 3 havonta rendre a nőgyógyászánál landolt, tehát tanulságos lehet a sztorija. Elmondása szerint mindenféle kúpokkal és krémekkel próbálta felvenni a harcot a folyás és a viszketés ellen. Majd a nőgyógyászával végül felgöngyölítették az ügyet:
Era (25): „A nőgyógyászom irtó jóképű pasi. Amikor égkék szemével mélyen a szemembe néz, miközben vizsgál, szinte el is felejtem, hogy épp a fémeszközeivel matat bennem… Sárm ide vagy oda, azért eléggé kiakadtam, mikor egy éven belül ötödször mehettem vissza hozzá…Mindig jött a folyás, mintha muszáj lett volna neki (és a szaga sem volt valami rózsás) és nagyon viszkettem. A doki minden egyes alkalommal közömbös hangon diktálta be az ítéletemet a csinos, göndör asszisztensének: hüvelygomba.
Nem mondom, hogy nem segített az a rakat kúp és kenőcs, amit elhasználtam, mert de. A gond az volt, amikor pár hét szünet után ismét dőlt belőlem a trutyi…Nagyon kétségbe estem, mert a párommal már a baba projektet tervezgettük, de így hogyan, ha nincs minden rendben odalent? Negyedszerre a doki csak csóválta a fejét. Próbálta megfejteni, mi az oka, hogy ennyire ragaszkodik hozzám ez a fránya gomba. Nem, nem eszem sok szénhidrátot, nem szedtem antibiotikumot, stresszelni meg ki nem stresszel?
Csalódottan távoztam a rendelőből. Két héttel később a tünetek újra jöttek, ám ezúttal sokkal durvábban. A váladék sötétebb volt, a szaga pedig büntetett. Nem csak a mosdóban éreztem, hanem a bűz egész nap ott terjengett körülöttem. Kicsit sem voltam ideges, mikor a főnök bejött az irodámba, hogy megbeszéljük a következő heti feladatokat…
Nőgyógyászom mély, együttérző hangon dörmögte, hogy ’Jaj, már megint?’, mikor elmentem hozzá. Közel voltam hozzá, hogy elsírjam magam. A doki látta rajtam, hogy ki vagyok akadva, irtó kedves volt. Már amennyire lehet kedvesen matatni egy másik emberben. Egyszer csak láttam, hogy felvonta a szemöldökét, majd annyit mondott ’Hoppá!’….
„Bakker, kiderült, hogy bent felejtettem egy tampont…de már jópár napja véget ért a menzeszem, szóval majd' egy hete ott bomlott bennem, annak volt ilyen szaga. Fekete volt, amikor a doki kiszedte belőlem, és irtó büdös. A helyzet: nem kicsit égő! A doki mindenféle szereket adott ismét, majd mikor elköszönt, annyit mondott, hogy próbáljam ki, hogy mi van akkor, ha mellőzöm a tampon használatot. Hazaérkezve rárepültem a netre. És tessék! Még jó, hogy „csak” ennyivel megúsztam, hiszen pl mint kiderült az igen súlyos TSS betegséget a bennfelejtett tampon is okozhatja!"
Ez a tampon-sztori engem is érdekelt -a szerk- így utána néztem igaz-e. Sajnos igaz. Ebben a videóban magát az érintettet Lauren Wasser modellt láthatjuk hétköznapi helyzetekben műlábbal, aki el is meséli a Vogue-nak, hogy az ő TSS-ét bizony tényleg a tamponnak tulajdonítják az orvosok. Először csak az egyik, majd a másik lábát is amputálni kellett, akkora volt a károsodás, -mondja.
Arra viszont Era az élő példa, hogy a jó öreg tampon a TSStől enyhébb de makacs bajokat is okozhat, pl. ludas lehet a hüvelygombában is. Nem feltétlenül mindíg ő az oka, de nagyban rásegíthet a dologra! Ugyanis a tampon nem csak a vért szívja fel, de gyakorlatilag azt a savas önvédő hüvelyváladékot is, ami a szervezetre káros kórokozókat lenne hivatott eltenni láb alól. Ha nincs a hüvelyben védelmi nyák, mert azt felszivta a tampon, akkor könnyen kiszáradhat megsérülhet a hüvelyfal hámja, és ez remek terep a gombának és egyéb fertőzéseknek.
Hogy mi lehet egy lehetséges megoldás a tüntek kenegetése helyett? Az, ha a hüvelyflórát békén hagyjuk és engedjük, hogy újra kiépítse magát, mondjuk betét használatával.
Erának nem volt vesztenivalója, tett egy próbát. Nehéz volt ugyan lemondania a tampon nyújtotta kényelemről, de úgy volt vele, hogy ezek után egy jódarabig semmit nem akart a hüvelyébe tuszkolni. Ezért a legdurvább nedvszó és bacicsökkentő megoldás után nézett a netes fórumokat bújva. És végül ez az intimbetét szuperált legjobban. Sosem csúszott el, nem ázott át, nem izzadt bele még a hétvégi salsa bulin sem. Sőt, alig érezte, annyira puha kellemes viselet volt. Ebben már nekem is van némi tapasztalatom, így én is elmondhatom, hogy még melegben sincsen vele pelenka-effektus. én is imádom, kényelmes!
Ami a legszebb az egészben, hogy Era már nem nagyon látogatja a szexi nőgyógyászát, mert intimbetétet használva már 4 hónapja békén hagyja a hüvelygomba! Hogy nála a tamponnak tényleg köze volt-e ehhez az egészhez, ki tudja? Mondjátok meg ti!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.