Nem kellemes, de valahogy mégis túl  kell lendülni azokon a helyzeteken, amikre sehogysem vagyunk felkészülve. 

Kolléganőm Betti (41) mesélte el - utólag már kuncogva- valamelyik kávészünetben, hogy bár ő aztán igazán régi motoros menstruáló, mégis hogyan járt a múlt héten a horvát autópályán...

“Meg kellett érnem a negyvenéves kort és a három gyereket, hogy rájöjjek: a havi hétnapos virágzós- stressz még így is nagyon meg tud lepni." (a szerk.: - Talán erre mondják azt, hogy jó pap(nő) holtig tanul.... )

"Nyaralni indultunk a gyerekekkel, felpakolva, ahogy kell, és hasítottunk a sztrádán este a hűvösben. Derű és ereszdelahajamat-hangulat tombolt a hátsó ülésen, Lacival ketten pedig azon örömködtünk, hogy végre kikapcsolhatjuk a telefont, és egy hétig beinthetünk az egész világnak. Már a horvát részen jártunk, amikor a Ford eleje elkezdett füstölni és bármennyire szépen ragyogtak a csillagok, ezt mi erősen zokon vettük. Ennek fele sem tréfa:  füstölő motorháztetővel nem lehet továbbmenni! Szóval, ott dekkoltunk a sötétben, míg Laci telefon-lámpával megnézte a motort, már amennyire tudta. De persze se kép se hang, a füst csak úgy ömlött kifelé, és ez elég ijesztő kezdett lenni az éjszaka közepén. A három ficánkoló gyerek a hátsó ülésen persze élvezte a kalandot, de mi paffá voltunk, és csak  azon agyaltunk, hogy itt most Horvátországban hogyan és kitől kérjünk segítséget. Végül úgy döntöttünk, hogy én elmegyek az első benzinkútig, ami szerencsére már nem volt túl távol, a fényei már erősen látszottak. Laci pedig maradt a gyerekekkel, ez tűnt biztonságosabbnak.

A menetelés nem is lett volna nehéz, hiszen mellény is volt rajtam és az út sem volt göröngyös annyira, ám úgy fele résznél kezdtem érezni, hogy irtó nagy a gáz: elkezdett beázni az alsó felem... Könnyű, nyári lenvászon nadrágban voltam, és tudtam, hogy a világoszöld nem lesz kíméletes hozzám, ha el kell rejtenem a „balesetet”.

Végül a benzinkúti a nagyjelenetem: Rogyasztott lábas combviszketést mímelve megjelentem éjnek évadján a bejáratnál vérvörös stoptáblával az ágyékomon,  és arra kértem a két bajsza alatt somolygó horvát benzinkutas fiút, hogy segítsenek. Elsőre a lábam közére meredve nyilván azt hitték, hogy velem van a gond.: Elvérzőben lévő, lábközön lőtt, negyvenes nő, aki a benzinkútig még el tudott botorkálni, és nyilván most fog összeesni…. De aztán lángoló fejjel  kézzel-lábbal az én egyszerűsített hun-glish nyelvemen valahogy mégiscsak sikerült megértetnem velük, hogy a család többi része ott várakozik a pályán és jó volna, ha küldenének egy autómentőt, minél előbb. A fiúk készséggel telefonáltak, én pedig elvonultam a kezembe nyomott kulccsal a mosdóba, hogy átgondoljam az élet értelmét.

Komolyan nem értem, hogy 40 éves fejjel hogy lehettem ilyen óvatlan: az ember ebben a korban már előre pontosan tudja mikor esedékes a Mikulás, és készül is rá: egy intimbetéttel a táskájában minimum. Vagy ha nem is tudja napra pontosan, azért már jó előre érzi a jeleket. Nahát nálam most kivételesen semmilyen jel nem volt, de semmi! Azt tudtam, hogy sajnos meg fog jönni a nyaralás alatt, de azt nagyvonalúan „kizártam”, hogy már rögtön az első napon, így hát a kedvenc ultravékony – ultranedvszívó  intimbetétjeim a bőröndben várták a bevetést. Kéznél semmim nem volt. 

Ha voltam valaha dühös magamra, és a havi egy hét antréja miatt, értelemszerűen ez volt a csúcs. Azóta egyik barátnőm javaslatára már a táskám alapdarabja lett a  minimum egy darab intimbetét. Így lényegében mindegy is mikor jön meg, a száraz segítség azonnal kéznél lesz. Ha hermetikusan csomagolt a betét mint pl. az én kedvencem, akkor tok vagy tartó nélkül is be lehet dobni a táskába egy-egy darabot. 

Tényleg azt gondolom, hogy nem érdemes próbára tenni sem az önbizalmunkat és a komfort érzetünket nyaralás alatt. Pláne olyan terepen, ahol jó, ha útbajön a boltos benzinkút. Nem kell megvárni, hogy ilyen durva  helyzetekbe kerüljünk. Szóval Lányok, fiatalok, és még fiatalabbak akik az intimbetétre esküsztök, legyen nálatok mindig egy darab, kabalának és a biztonságos „virágzásért is”!"